A reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy a hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét. Magyarországon is nagy hagyománya van a nap megünneplésének, a legtöbb protestáns gyülekezet ünnepi istentiszteletet tart ezen a napon.
Ez az esemény indította el a nyugati kereszténységben a reformációt, amelyből létrejöttek a protestáns egyházak.
Magyarországon és a világ számos országában protestáns emléknapként viszonyulnak hozzá, ünnepi istentiszteletekkel, megemlékezésekkel és kulturális programokkal.
A mohácsi vész (1526) utáni zűrzavarban a lakosság és a nemesség jelentős része fogékony volt az új tanokra. Az 1500-as évek végére a történelmi Magyarország lakosságának döntő többsége (egyes becslések szerint akár 90%-a) valamilyen protestáns hitre tért át.
Evangélikus (lutheránus): Főleg a városi német polgárság és a felvidéki lakosság körében terjedt el. Fontos képviselője volt Dévai Bíró Mátyás, a „magyar Luther”.
Református (kálvinista): A tiszántúli magyarság és a mezővárosok körében vált dominánssá, központja Debrecen lett, amelyet a mai napig a „kálvinista Róma” néven emlegetnek. Meghatározó alakja Méliusz Juhász Péter volt.
