Újabb, akár 2027-ben is tartósan fennmaradó élelmiszerár-emelkedés fenyegeti a világgazdaságot. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) szeptemberi élelmiszerár-indexe 136 pontra emelkedett, ami 2022 novembere óta a legmagasabb érték. A világpiaci drágulás hátterében ezúttal nem egyetlen termék kínálati zavara áll, hanem több, egymást erősítő tényező: a háborúk miatt megdrágult szállítás, az energia- és műtrágyaköltségek emelkedése, valamint a szélsőséges időjárás következtében romló terméskilátások.

Maximo Torero, a FAO vezető közgazdásza a Reutersnek nyilatkozva arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi problémák teljes hatása még nem jelent meg az élelmiszerárakban. A legsúlyosabb következmények 2026 végén és 2027 elején jelentkezhetnek, de a drágulás akár a következő év egészében is fennmaradhat. A FAO szeptemberi adatai szerint az élelmiszerár-index augusztushoz képest 1,5 százalékkal, egy év alatt pedig 5,8 százalékkal emelkedett. A mutató ugyanakkor még mindig 15,1 százalékkal elmarad a 2022 márciusában, az orosz–ukrán háború kezdetét követően elért történelmi csúcstól. A szeptemberi emelkedést elsősorban a gabonafélék, a növényi olajok és a cukor drágulása okozta, miközben a húsárindex csökkent, a tejtermékeké pedig lényegében változatlan maradt.

Élelmiszerárak: egyszerre több oldalról éri sokk a piacot

A jelenlegi helyzet egyik legfontosabb sajátossága, hogy a termelési és logisztikai problémák egymást erősítik. A fekete-tengeri gabonainfrastruktúrát érő támadások akadályozzák a búzaszállítmányokat, miközben a Vörös-tengeren kialakult bizonytalanság miatt számos hajó kénytelen hosszabb, Afrika megkerülésével vezető útvonalat választani.

A Reuters beszámolója szerint egyes fontos nemzetközi szállítási útvonalakon, például a Fekete-tenger és Délkelet-Ázsia között, mintegy 50 százalékkal emelkedtek a fuvardíjak. Eközben az iráni háború következtében megdrágult üzemanyag és a Hormuzi-szoroson keresztüli műtrágyaexport zavarai tovább növelik a mezőgazdasági termelés költségeit.

A világpiaci búzaárak 2026-ban már több mint 30 százalékkal emelkedtek, míg a legfontosabb ázsiai rizsexportőr országokban 10–13 százalékos drágulás következett be, annak ellenére, hogy a készletek egyelőre viszonylag magasak. A helyzetet súlyosbítja az El Nino éghajlati jelenség, amely Indiában és Délkelet-Ázsiában aszályos időjárást okoz, ezáltal csökkentheti a rizs, a cukornád és más mezőgazdasági termények hozamát. A Világbank adatai szerint a vizsgált 150 ország 22 százalékában az élelmiszerárak gyorsabban emelkedtek a harmadik negyedévben, mint az általános fogyasztói árak. Az előző negyedévben ez az arány még csak 14 százalék volt.

A cukor drágulása már három hónapja tart

A globális élelmiszerpiaci feszültségek egyik leglátványosabb példája a cukor, amelynek ára a kedvezőtlen terméskilátások miatt ismét gyors emelkedésnek indult. A FAO cukorárindexe szeptemberben 114 pontra emelkedett, ami 6,1 százalékos havi és 14,7 százalékos éves drágulást jelent. Ezzel a mutató 2025 áprilisa óta a legmagasabb szintet érte el, ráadásul már harmadik hónapja megszakítás nélkül emelkedik.

A FAO részletes jelentése szerint a drágulás mögött elsősorban a 2026/2027-es gazdasági év szűkülő globális cukorkínálata áll. Az Európai Unióban a kisebb cukorrépa-vetésterület és a kedvezőtlen időjárás csökkentheti a termelést, Thaiföldön és Indiában a szárazság rontja a kilátásokat, Brazíliában pedig a heves esőzések akadályozzák a cukornád betakarítását. A Világgazdaság korábbi cukorpiaci elemzése már rámutatott, hogy az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) az indiai cukortermelésre vonatkozó becslését 33,6 millió tonnáról 29,5 millió tonnára csökkentette. Ez 4,1 millió tonnás, több mint 12 százalékos visszavágást jelent a korábbi várakozásokhoz képest. Ez azért fontos, mert India a világ egyik legfontosabb cukortermelője és -fogyasztója, ezért a belföldi terméskiesés az exportlehetőségeket is korlátozhatja. Ráadásul a cukornád egy részét bioetanol előállítására használják fel, így a magasabb energiaárak és a bioüzemanyagok iránti kereslet tovább szűkítheti az élelmiszeripari célra rendelkezésre álló cukor mennyiségét.

Brazíliában szintén meghatározó kérdés, hogy a feldolgozóüzemek milyen arányban fordítják a cukornádat cukor, illetve etanol előállítására. Ha az energiahordozók magas ára miatt az etanolgyártás válik jövedelmezőbbé, az a világpiaci cukorkínálatot akkor is mérsékelheti, ha a cukornádtermés önmagában nem csökken jelentősen.

Európában is cukorhiány alakulhat ki

A világpiaci drágulás az Európai Unió számára különösen kedvezőtlen időszakban érkezik. Az USDA brüsszeli képviseletének előrejelzése szerint az uniós cukortermelés a 2017-es cukorkvóta-megszüntetés óta nem látott mélypontra süllyedhet. A visszaesés hátterében a cukorrépa vetésterületének zsugorodása és a nyári aszály áll. Az amerikai szakértők szerint emiatt az Európai Unió cukorexportja több mint a felére csökkenhet, miközben a behozatal növekszik és a készletek is apadnak.

Mindez azért jelent különösen nagy kockázatot, mert az európai termelés visszaesése egybeesik a legfontosabb tengerentúli cukortermelők kínálati problémáival. A Világgazdaság által ismertetett USDA-előrejelzés szerint az európai cukorárak emelkedése az új gazdasági évre vonatkozó szerződések megkötésekor válhat különösen érzékelhetővé. Magyarország számára ez jelentős kockázatot jelent, legalábbis az árak szempontjából A hazai cukorfelhasználás túlnyomó részét ugyanis importból kell fedezni, miután a korábbi magyar cukorgyárak közül egyedül a kaposvári üzem maradt fenn. A teljes magyar cukorfelhasználás az élelmiszeripari igényekkel együtt évente megközelítheti a 400 ezer tonnát, miközben a szűkebben értelmezett belföldi fogyasztás mintegy 280 ezer tonnára tehető. 

A magasabb világpiaci árak és az európai termelés visszaesése ezért egyszerre emelheti a magyar importőrök beszerzési költségeit. A drágulás elsősorban az édességgyártást, az üdítőital-ipart, a konzervgyártást és más cukorfelhasználó élelmiszeripari ágazatokat érintheti.

A fogyasztói árakra gyakorolt hatás ugyanakkor késleltetve jelentkezhet, mivel az élelmiszeripari vállalkozások jelentős része hosszabb távú beszerzési szerződésekkel dolgozik.

Az elmúlt hetekben ismét erőteljes áremelkedés bontakozott ki a nemzetközi cukorpiacon. A londoni árutőzsdén a fehér cukor határidős jegyzése október 16-án 569,2 dollár/tonna volt, ami mintegy 9,6 százalékos emelkedést jelent a szeptember végi szinthez képest. Az irányadónak sázmító New York-i árutőzsdén a nyerscukor jegyzése 21 dollárcent/font (Lbs) körüli szinten mozog. Ez közel 34 százalékos növekedést jelent az egy évvel ezelőtti mélypontokhoz képest. Az Európai Unióban a fehércukor ára 2026 októberében továbbra is 500 euró/tonna körül alakul, de az árak összességében alacsonyabbak, mint egy évvel korábban. A spot piacon viszont már itt is drágulás látszik. A németországi, kiszállított fehércukorra vonatkozó Vesper-jegyzés egy év alatt 9,9 százalékkal, tonnánként 55 euróval emelkedett.

A következő drágulási hullámot a készletek fogyása indíthatja el

A FAO és a nemzetközi gabonapiaci szakértők szerint a világ élelmiszer-ellátásának egyik legfontosabb kockázata, hogy a korábbi évek kedvező terméseiből felhalmozott készletek fokozatosan elveszítik árfékező szerepüket. Alexander Karavaytsev, a Nemzetközi Gabonatanács (IGC) vezető közgazdásza a Reutersnek arról beszélt, hogy a következő hónapokban újabb jelentős keresleti hullám érkezhet a gabonapiacra. A Közel-Kelet és Afrika nagy importőrei közül többen a korábbi jó termések után visszafogták beszerzéseiket, ám készleteik apadásával ismét megjelenhetnek a világpiacon.

Ez éppen akkor növelheti a keresletet, amikor a szállítási zavarok és a termelési nehézségek miatt a kínálat egyre bizonytalanabbá válik.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az élelmiszer-feldolgozók jellemzően három-hat hónapos szerződésekkel vásárolják alapanyagaikat. A korábbi, kedvezőbb áron megkötött megállapodások lejártával az új beszerzési árak fokozatosan jelennek meg a termelési költségekben, majd a fogyasztói árakban. Torero szerint a korábbi bőséges termések és a felhalmozott készletek eddig jelentős védelmet biztosítottak az ellátórendszer számára, ez a biztonsági tartalék azonban egyre nagyobb nyomás alá kerül.

Forrás: Világgazdaság