Helen Keller tizenkilenc hónaposan veszítette el látását és hallását, mégis diplomát szerzett, könyveket írt és a világ egyik legismertebb emberjogi aktivistája lett. Élete ma is azt üzeni: a korlátok nem a testben, hanem a gondolkodásban dőlnek el.
Új portrésorozat indul, amelyben olyan látássérült embereket mutatunk be, akik teljesítményükkel nemcsak saját sorsukat, hanem a társadalom gondolkodását is formálták. A cél nem pusztán életrajzok felidézése, hanem annak megmutatása, hogy a fogyatékosság nem azonos a tehetetlenséggel.
A sorozat első szereplője Helen Keller, a siketvak emberjogi aktivista.
1880-ban született, és másfél éves koráig egészségesen fejlődött. Egy súlyos betegség következtében azonban elveszítette látását és hallását. Gyermekkorában saját jelrendszert alakított ki környezetével, majd életét alapjaiban változtatta meg tanítója, Anne Sullivan érkezése. A kommunikáció áttörése egy egyszerű pillanathoz kötődik: amikor Sullivan vizet csorgatott a kislány kezére, miközben a „víz” szót betűzte a tenyerébe. Ekkor értette meg először a szavak jelentését.
Helen Keller megtanult beszélni a Tadoma-módszer segítségével, elsajátította a Braille-írást, több nyelven – angolul, franciául, németül, görögül és latinul – is olvasott. Tanulmányait több intézményben folytatta, majd 1900-ban felvételt nyert a Radcliffe Főiskolára, ahol 1904-ben, 24 évesen magna cum laude minősítéssel diplomázott. Ő volt az első siketvak ember, aki főiskolai bölcsészdiplomát szerzett.
Később a fogyatékossággal élők és számos más társadalmi ügy egyik legismertebb szószólója lett. 1915-ben megalapította a Helen Keller International nevű szervezetet a vakság megelőzésére. Anne Sullivannel több mint harminckilenc országban jártak, Keller pedig valamennyi amerikai elnökkel találkozott Grover Clevelandtől Lyndon B. Johnsonig. Tizenkét könyvet és számos cikket írt, 1964-ben pedig megkapta az Egyesült Államok egyik legmagasabb polgári kitüntetését, a Szabadságért Elnöki Érdemérmet.
Helen Keller története nemcsak a múltról szól. A látássérültek mindennapjai ma is számos kérdést, kihívást és tanulságot hordoznak a többségi társadalom számára.
Azok, akik szeretnének hiteles, személyes tapasztalatokon keresztül képet kapni arról, hogyan élik meg a mindennapokat a látássérült emberek, egy aktív online közösségben is tájékozódhatnak. A közösségi oldalon működő csoport első kézből származó beszámolókkal, gyakorlati tapasztalatokkal és párbeszédekkel segíti a látó és nem látó világ közötti megértést.
Forrás: Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete (LÁTVASE)
Fotó: Wikipédia
