Vajon milyen érzés egy teljesen sötét szobában eligazodni? Hogyan lehet látás nélkül megkülönböztetni a hétköznapi tárgyakat, párosítani a zoknikat, vagy éppen biztonságosan közlekedni egy ismeretlen környezetben, és mit jelent valójában az önállóság annak, aki nem a szemére, hanem más érzékszerveire, tapasztalataira és segédeszközeire támaszkodik?

Ezekre a kérdésekre nem tankönyvekből, hanem személyes élményeken keresztül kaphattak választ mindazok, akik 2026. október 12. és 16. között ellátogattak a szombathelyi AGORA Művelődési és Sportházba, a XIII. „Együtt élünk” szemléletformáló hétre.

A rendezvény mára Vas vármegye egyik meghatározó, fogyatékosságügyi szemléletformálást szolgáló közösségi eseményévé vált. Jelentősége azonban jóval túlmutat egy hagyományos programsorozaton: valódi találkozási lehetőséget teremt a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékos emberek között, miközben segít eloszlatni a tévhiteket, lebontani az előítéleteket és erősíteni a társadalmi elfogadást.

Amikor a tapasztalat többet ér ezer szónál

A programsorozat különlegességét az adta, hogy a látogatók nem csupán szemlélői, hanem aktív résztvevői lehettek a különböző élethelyzeteket bemutató feladatoknak.

Az interaktív állomásokon látássérült és mozgássérült demonstrátorok, valamint segítőik fogadták a szombathelyi és környékbeli általános és középiskolás diákokat, egyetemi hallgatókat, pedagógusokat, továbbá intézmények és vállalkozások munkatársait.

A sötét szobában vak kísérő segítségével próbálhatták ki a mindennapi tevékenységeket, míg a kialakított akadálypályán a fehérbottal történő tájékozódás jelentőségét ismerhették meg.

A vakvezető kutyás bemutatókon megtudhatták, milyen nélkülözhetetlen szerepet töltenek be ezek a különlegesen képzett négylábú segítők gazdáik önálló közlekedésében, és milyen szabályokat érdemes betartani, amikor munkavégzés közben találkozunk velük.

Külön figyelmet kaptak a látássérült emberek önállóságát támogató technikai megoldások is.

A látogatók megismerkedhettek a beszélő és tapintható eszközökkel, a felolvasó- és nagyítógépekkel, valamint a korszerű okoseszközökkel, amelyek a tanulásban, a munkavégzésben és a mindennapi életben egyaránt fontos segítséget jelentenek.

A rendezvényen készült fotók ITT tekinthetőek meg.

Egy névjegykártya Braille-írással – apró élmény, maradandó felismerés

A szervezők különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a fiatalabb korosztály számára is érthető, érdekes és élményszerű formában mutassák be a fogyatékossággal élő emberek világát.

A kreatív sarokban mindenki elkészíthette saját, Braille-írással ellátott névjegykártyáját. A tapintásra épülő MysteryBox, az átalakított társasjátékok és a hangfelismerési feladatok pedig játékos módon mutatták meg, milyen sokféleképpen érzékelhető és értelmezhető a bennünket körülvevő világ.

Az érdeklődők látás nélkül próbálkozhattak cipőfűzéssel és zoknipárosítással, a speciális szimulációs szemüvegek segítségével pedig betekintést nyerhettek abba, hogyan befolyásolhatják a különböző szembetegségek a látást.

A kerekesszékes gyakorlatok a mozgássérült emberek mindennapi akadályaira, a környezet hozzáférhetőségének és az akadálymentesítésnek a jelentőségére irányították rá a figyelmet.

Mindezek azonban nem azt szolgálták, hogy néhány perc alatt bárki teljes egészében átélhesse egy fogyatékossággal élő ember életét. Sokkal inkább azt, hogy a résztvevők felismerjék: a megszokottól eltérő élethelyzetek másfajta megoldásokat, alkalmazkodást és olykor megfelelő társadalmi segítséget igényelnek.

A legfontosabb üzenet pedig az volt, hogy a fogyatékosság nem határozza meg az ember értékét, képességeit vagy társadalmi szerepét.

Hiteles válaszok azoktól, akik mindezt nap mint nap megélik

Az „Együtt élünk” hét egyik legnagyobb értéke, hogy az ismereteket maguk az érintettek adják át.

A látássérült és mozgássérült közreműködők nem pusztán bemutatták az egyes feladatokat, hanem személyes tapasztalataikon keresztül beszéltek az önálló életvitelről, a mindennapi nehézségekről, a lehetőségekről és azokról a megoldásokról, amelyek segítségével teljes, aktív életet élhetnek.

A közvetlen beszélgetések során a látogatók olyan kérdéseket is feltehettek, amelyekre a hétköznapokban ritkán adódik alkalom.

Ez különösen a gyermekek és fiatalok szemléletformálása szempontjából fontos. Az ismeretlen élethelyzetekkel kapcsolatos bizonytalanságot ugyanis sokszor éppen a személyes találkozások, az őszinte válaszok és a közösen megélt tapasztalatok oldhatják fel.

A rendezvényen a látássérült emberek fejlesztő foglalkoztatás keretében készített kézműves termékeit is bemutatták, ráirányítva a figyelmet az alkotómunka, az értékteremtés és a társadalmi részvétel fontosságára.

A fehér bot nem a kiszolgáltatottság, hanem az önállóság jelképe

A programsorozat hagyományosan a fehér bot nemzetközi napjához, október 15-éhez kapcsolódik. Ez a nap világszerte a vak és gyengénlátó emberek önállóságára, jogaik érvényesülésére és társadalmi részvételére irányítja rá a figyelmet.

Szombathelyen ezen a napon ünnepi rendezvénnyel mondtak köszönetet mindazoknak, akik munkájukkal, támogatásukkal és személyes közreműködésükkel hozzájárultak az egyhetes esemény sikeréhez.

Bősze György, a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesületének elnöke, valamint Juranovics-Racker Rita, az Ezüsthíd Integrált Szociális Intézmény igazgatója köszöntőjükben kiemelték a két szervezet példaértékű együttműködését, amely immár tizenhárom alkalommal tette lehetővé a szemléletformáló hét megvalósítását.

Az ünnepségen Bejczy Delinke Aurora Amelia Joplin A látható és nem látható című költeményét adta elő, amely az emberi értékek és a belső látás jelentőségére irányította a figyelmet.

Az Ezüsthíd intézmény lakói zenés, énekes és verses műsorral tették emlékezetessé az alkalmat, amely kötetlen beszélgetéssel és közösségi együttléttel zárult.

Nemcsak a diákoknak, a döntéshozóknak is fontos tapasztalat

A szemléletformáló hét utolsó napján vállalkozások, önkormányzatok és partnerintézmények képviselőit fogadták a szervezők.

A programon részt vettek a szombathelyi és körmendi önkormányzat munkatársai, az Őrségi Nemzeti Park képviselői, az Ezüsthíd Integrált Szociális Intézmény dolgozói, valamint a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat fogyatékosságügyi tanácsadója is.

A szakmai és intézményi részvétel különösen fontos, hiszen az akadálymentesítés, a hozzáférhető közszolgáltatások, az esélyegyenlőség és a befogadó munkahelyi környezet kialakítása nem kizárólag az érintettek ügye.

Ezek olyan közös társadalmi feladatok, amelyekben az önkormányzatoknak, intézményeknek, munkáltatóknak és a helyi közösségeknek egyaránt felelősségük van.

Tizenhárom év következetes munka egy elfogadóbb társadalomért

A XIII. „Együtt élünk” hét megvalósításában a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete, a Mozgássérültek Vas Vármegyei Egyesülete, az Ezüsthíd Integrált Szociális Intézmény és a Boza Gáborné Alapítvány működött együtt.

A rendezvény létrejöttét Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, az AGORA Savaria Kulturális és Médiaközpont Nonprofit Kft., valamint a Savaria Lions Club támogatta. A sikeres lebonyolításban kiemelkedő szerepet vállaltak az önkéntesek, a közreműködő szakemberek és azok a pedagógusok is, akik lehetővé tették diákjaik számára a részvételt.

Az immár tizenhárom éves múltra visszatekintő kezdeményezés évről évre érdeklődők százait éri el, és olyan társadalmi kérdésekre irányítja rá a figyelmet, amelyek messze túlmutatnak Vas vármegye határain.

A szombathelyi példa azt üzeni: a befogadó társadalom nem csupán jogszabályokon, intézményi intézkedéseken és akadálymentesített épületeken múlik. Legalább ennyire fontos, hogy megismerjük egymást, merjünk kérdezni, és képesek legyünk a másik ember helyzetét megérteni.

Az igazi akadály sokszor nem a látás vagy a mozgás korlátozottsága, hanem az ismeretek hiánya, az előítélet és a közöny.

Szombathelyen az „Együtt élünk” hét immár tizenharmadik alkalommal mutatta meg, hogy ezek az akadályok közös odafigyeléssel, nyitottsággal és személyes találkozásokkal lebont­hatók.

A rendezvény legfontosabb tanulsága talán az, hogy nem egyformán érzékeljük a világot, de ugyanabban a társadalomban élünk – egymás mellett, egymásért, együtt.

Forrás: Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete

Fotók: Skerlec-Tölgyesi Edina,Kopcsándi Gyula, Kaltenecker Andor